Bevonatszigetelés – védelem a talajnedvesség ellen
A bevonatszigetelés vagy kenhető szigetelés, egy az anyag száradás után összefüggő, vízzáró felületet képez. Előnye, hogy hézagmentes, rugalmas, sokféle alapfelületre felvihető, és utólagos felújításra is kiváló megoldás.
Bevonatszigetelések, melyekkel foglalkozunk.
- Bitumenes bevonatszigetelés – Vizes bázisú bitumenes kenhető anyag, gyakran modifikált (pl. gumival). Elsősorban külső oldali vízszigetelésre és aljzat szigetelésére használatos.
- Cementbázisú (kent szigetelés) – Fokozottan szulfát álló anyag, aljzatok, erkélyek, talajjal takart épületrészek vízszigetelésére. Létezik kétkomponensű változata is, mely rugalmas és bizonyos mértékig negatív víznyomásra is alkalmas.
Hol használatosak az általunk használt bevonatszigetelési rendszerek?
- Pincék, alapok, támfalak, aljzatok – Bitumenes vagy cementes bevonatszigetelés óvja a szerkezetet a talajnedvességtől és a talajvíztől.
A megfelelő bevonatszigetelés kiválasztásánál fontos szempont az alapfelület anyaga, a várható terhelés, az időjárási hatások és az, hogy a felület járható vagy csak védőrétegként funkcionál. A szakszerűen kivitelezett bevonatszigetelés hosszú távon növeli az épület élettartamát.
Hogyan készül?
Olvasd el lépésről-lépésre
Bevonatszigetelés szakszerű elkészítése
Felület előkészítése
A tartós bevonatszigetelés alapja a megfelelően előkészített felület. Ennek száraz, por- és zsírmentes, fagy- és repedésmentes állapotban kell lennie. El kell távolítani minden laza, málló réteget, régi festéket, cementtej maradványt, valamint a tapadást rontó szennyeződéseket. Szükség esetén mechanikus csiszolás, marás vagy szemcseszórás alkalmazása javasolt.
A repedéseket és hibákat javítóhabarccsal vagy javítóhabarcs-rendszerrel kell kijavítani. Az aljzat nedvességtartalmát a gyártói előírásoknak megfelelően kell ellenőrizni, túl nedves aljzatra nem kerülhet bevonatszigetelés.
Alapozás és tapadóhíd kialakítása
A szigetelőbevonat megfelelő tapadásához elengedhetetlen a gyártó által ajánlott alapozó használata. Az alapozót egyenletesen, a felület nedvszívó képességéhez igazított mennyiségben kell felhordani. Erősen nedvszívó aljzat esetén több réteg alapozás is szükséges lehet, a rétegek között a száradási időt be kell tartani.
Simított, gyengén nedvszívó vagy nem nedvszívó felületeken tapadóhíd alkalmazása javasolt, amely javítja a bevonatszigetelés mechanikai rögzülését és csökkenti a leválás kockázatát.
Szigetelőanyag kiválasztása
A bevonatszigetelés anyagát a terhelés, az igénybevétel és a felhasználási terület alapján kell megválasztani. Más rendszer szükséges lapostetőre, más pincefalra, fürdőszobába vagy ipari padlóra. Fontos szempont a vízterhelés mértéke (fröccsenő víz, álló víz, nyomás alatti víz), a hőmérsékleti ingadozás, az UV-terhelés, valamint a kémiai igénybevétel.
Felhordás és rétegezés
A bevonatszigetelést általában több rétegben kell felhordani. Az első réteg feladata a tapadás biztosítása és a pórusok lezárása, a további rétegek adják a végleges vízzáró vastagságot. A rétegvastagságot és a rétegek számát a rendszerleírás határozza meg, amelyet be kell tartani a megfelelő vízzárás érdekében.
A felhordás történhet ecsettel, hengerrel vagy glettvassal vagy szórással, a termék típusától függően. A rétegek között biztosítani kell a megfelelő száradási időt, és kerülni kell a túl gyors kiszáradást.
Csatlakozások, sarkok és ellenőrzés
A bevonatszigetelés legkritikusabb pontjai a sarkok, élek, dilatációk és áttörések. Ezeknél a helyeken rugalmas szalagok, és erősítő hálók beépítése szükséges. A sarkokat általában lekerekítve, holker kialakítással kell készíteni, hogy a bevonat folyamatosan, hézagmentesen tudjon csatlakozni. Az elkészült szigetelést minden esetben ellenőrizni kell.
