Injektált vízszigetelés – védelem a felszívódó nedvesség ellen
Az injektált vízszigetelés egy olyan eljárás, amellyel megakadályozható, hogy a falak alulról felszívják a nedvességet. Régi házaknál gyakori, hogy az alap és a falazat között nincs megfelelő szigetelés, ezért a talajból a víz lassan felkúszik a falban. Ezt nevezzük kapilláris nedvességnek – hasonlóan működik, mint egy szivacs vagy papírtörlő, amely magába szívja a vizet.
A kapilláris nedvesség tipikus jelei a salétromos, foltos falak, a málló, lehulló vakolat és a kellemetlen, dohos szag. Idővel a festék lepereg, a vakolat elválik a faltól, a helyiség pedig nyirkossá válik, és egészségtelen érzetet kelt. Szélsőséges esetekben az egészségre is ártalmas lehet, különösen gyerekek, idősek és allergiások számára.
Az injektált vízszigetelés lényege, hogy a fal alsó részébe meghatározott kiosztás szerint furatokat készítenek, majd ezekbe nyomás alatt speciális injektáló folyadékot juttatnak. Ez az anyag a fal pórusaiban vízzáró gátat hoz létre, mintha egy láthatatlan szigetelő réteg épülne a fal belsejébe. Így a nedvesség nem tud tovább felfelé vándorolni, a fal idővel kiszárad, és a későbbi javítások (új vakolat, festés) már tartósak maradnak.
A probléma időben történő kezelése azért fontos, mert minél tovább marad nedves a fal, annál jobban romlik az állapota. Ha a kapilláris nedvességet injektált vízszigeteléssel megállítják, a ház értéke, komfortja és biztonsága is növekszik, és hosszú távon számos kellemetlenség és felesleges kiadás elkerülhető.
Hogyan készül?
Olvasd el lépésről-lépésre
A kapilláris nedvesség elleni injektált vízszigetelés lényege, hogy a falazatban egy folytonos, vízzáró gátat hozunk létre bontás nélkül. Először a fal alsó zónájában, általában a padlószint felett 5-10 cm-rel, meghatározott kiosztásban furatokat készítenek, egy vagy két sorban. A furatok átmérője jellemzően 12 mm, távolságuk 12,5 cm, és a falvastagság kb. 80–90%-áig hatolnak be, enyhe lejtéssel befelé. A furatsorok számát, pontos kiosztást a fal anyaga, vastagsága és nedvességi állapota alapján határozzák meg, hogy a későbbi vízzáró zóna teljes keresztmetszetben folytonos legyen.
Ezután kerül sor az injektáló anyag bejuttatására. Ez nyomás alatt történik, injektáló pakkerek segítségével. A leggyakrabban szilán/sziloxán-bázisú folyadékokat, géleket vagy mikroemulziókat használnak, de előfordulnak poliuretán és akrilát gélek is speciális esetekben. Ezek az anyagok a fal pórusaiba, kapillárisaiba szívódnak, majd kémiai reakció során víztaszító, hidrofób réteget képeznek, amely megszakítja a kapilláris felszívódást.
Maga a technológia gyors: nincs szükség falbontásra, aláfalazásra vagy teljes falcserére, így a szerkezet terhelése és a porral, zajjal járó munkák is minimálisak. A nedvesedés felfelé terjedése már a gát kialakulása után megszűnik.
A módszer nagy előnye, hogy régi és új épületeknél egyaránt alkalmazható, tégla-, kő- és vegyes falaknál is. Tartós, hosszú távú megoldást nyújt, mivel a hidrofób réteg a falazatban marad, és nem igényel rendszeres cserét. Költséghatékonyabb, mint az aláfalazás, vagy az acél lemezes szigetelés. Az injektálás után a falak fokozatosan kiszáradnak, a salétromos, málló vakolat cseréjével pedig esztétikailag is látványos, egészséges belső környezet érhető el.
Kinek ajánlott az injektált vízszigetelés?
Az injektált vízszigetelés ideális megoldás minden régi ház tulajdonosának, pincehelyiségek, földszinti lakások és vizesedő falak esetén. Különösen ajánlott, ha a vakolat mállik, salétromos foltok jelennek meg, dohos szag érezhető, vagy a bútorok mögött állandóan nedves a fal. A technológia célzottan a falazatba juttatott szigetelő anyaggal állítja meg a felszivárgó nedvességet.
A beavatkozás után fokozatos, de jól érzékelhető javulás várható: a falak kiszáradnak, csökken a penészedés kockázata, frissebbé és egészségesebbé válik a beltéri levegő, a felületek pedig esztétikusabbak lesznek, így a festés és a burkolatok is tartósak maradnak. Az pozitív változások már az új vakolat, festék rétegrendek felvitele után láthatóak, eközben pedig a falak teljes kiszáradása is elkezdődik, amely a falvastagságtól és a nedvesség mértékétől függően hosszabb időt is igénybe vehet.